A munkaviszony és a megbízási jogviszony közötti különbség meghatározása nem mindig egyszerű, különösen a platformalapú munkavégzés esetében. A szerződéskötés szabadságának elve érvényes, azonban a jogi keretek és szabályok kötik a feleket.
Az 1992. évi Munka Törvénykönyve (Mt.) tartalmazza a munkavégzésre irányuló jogviszonyok típusaira vonatkozó irányelveket, noha az új Mt. nem tartalmazza ezeket. A 27. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a színlelt megállapodások érvénytelenek, és a leplezett megállapodások alapján kell eljárni. Gyakori, hogy a felek a számukra kedvezőbb jogi formát választanak, hogy elkerüljék a munkajogi szabályok alkalmazását, mint például a felmondási védelem vagy a munkaidőre vonatkozó rendelkezések.
A jogviszony típusa a tevékenység jellege és feltételei alapján határozható meg. Ha vitás a munkavégzés minősítése, a szerződéses elemeket összességükben kell vizsgálni. A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a felek szabadon választhatják meg a szerződéstípusokat, ha a tevékenység jellege ezt lehetővé teszi. Például a gazdasági társaság vezető tisztségviselője egyszerre lehet munkavállaló és megbízott is.
Jogvita esetén a foglalkoztatás során a munkát végző személy önállóságát és a szerződés teljesítésére gyakorolt választhatóságát kell vizsgálni. A bírósági döntések szerint a munkaviszony legfontosabb elemei, mint az utasítási jog és a személyes munkavégzési kötelezettség hiánya zárja ki a munkaviszonyt. Ha egy alkalmazott a munkáltató munkaeszközeivel, meghatározott időben és helyen, az utasítások alapján dolgozik, akkor a viszony munkaviszonynak minősül. Az alá-fölé rendeltségi viszony fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak.
A házvezetőnői feladatok munkaviszonyként való elismerése is példa arra, amikor az alá-fölé rendeltség egyértelműen tetten érhető. Érdemes figyelembe venni, hogy a korábbi munkaviszonyban végzett munka nem zárja ki a későbbi polgári jogi szerződést, ha az új szerződés nem tartalmazza a korábbi munkafeladatokat.
A 7001/2005. FMM-PM irányelv fontos szempontokat fogalmazott meg a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések elhatárolására, megkülönböztetve elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges jegyek közé tartozik a tevékenység jellege, a személyes munkavégzési kötelezettség, továbbá az alá-fölé rendeltségi viszony. A másodlagos jegyek magukban foglalják az irányítási jogokat és a munkaidő beosztásának megállapítását.
Bizonyos törvények kifejezetten rögzítik, hogy meghatározott tevékenységeknek csak munkaviszony keretében van helye, így a felek típusválasztási szabadsága érvényét veszti. Például a pedagógiai munkakörök csak köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban végezhetők, a pedagógusok számára tehát nem lehetséges a polgári jogi viszony létesítése.
A biztosítói foglalkozásokra vonatkozó törvények is megszabják, hogy bizonyos munkaköröket csak munkaviszony keretein belül lehet betölteni, így biztosítva a jogi keretek betartását és a munkajogi szabályok érvényesülését.
