A várandós munkavállalók jogainak védelme kulcsfontosságú kérdés a munkajogi szabályozásokban világszerte. Az Európai Unió Bírósága (EUB) nemrégiben egy olyan ügyet vizsgált, amely fontos precedenst jelent a terhesség alatt történő felmondásokkal kapcsolatos jogorvoslatok terén. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a C-284/23. számú ügyet, amely Németországban történt, és amely során a bíróság a felmondási határidőket és a várandós munkavállalók védelmét tárgyalta.

Az ügy háttere

Egy német ápolási otthon munkavállalójának felmondását a munkáltató kezdeményezte, amit a dolgozó bíróságon vitatott. Német jog szerint a munkavállalónak három hét áll rendelkezésre a felmondás elleni jogorvoslat benyújtására, ha a felmondás közlésekor nem tudott a terhességéről. A munkavállaló nem kérvényezte a határidő meghosszabbítását, pedig a német jog további két hetet biztosít erre. A német munkaügyi bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bíróságától azt kérdezte, hogy a német munkajogi szabályozás megfelel-e a terhes nők védelmét célzó 92/85/EEC irányelv előírásainak.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) úgy döntött, hogy a német munkajog háromhetes határideje a jogérvényesítéshez túlságosan rövid. Az EUB szerint nem reális elvárás, hogy a munkavállaló ezen időn belül felismerje terhességét, és még tanácsot is kérjen, valamint bírósági beadványokat készítsen elő és nyújtson be. Ezért a német szabályozás ellentétes az EU irányelv céljaival és lényegével.

A 2012. évi I. törvény, vagyis a munka törvénykönyve (Mt.), kétféle felmondási tilalmat ismer. Az első az abszolút felmondási tilalom, amely során a munkaviszony felmondással egyáltalán nem szüntethető meg. A második típus a relatív felmondási tilalom, amely lehetővé teszi a felmondás közlését, de a felmondási idő csak a tilalmat okozó körülmény megszűnése után kezdődhet meg. A hazai szabályozásban a felmondási tilalmak szinte kizárólag a gyermekvállalással kapcsolatosak.

Abszolút felmondási tilalom

Az Mt. 65. § (3) bekezdése szerint a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt az alábbi időszakok alatt:

• Várandósság,
• Szülési szabadság,
• Apasági szabadság,
• Szülői szabadság,
• Gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),
• A nő emberi reprodukciós eljárással kapcsolatos kezelése, legfeljebb a kezelés megkezdésétől számított hat hónap, valamint az 55. § (1) bekezdés l) pontja szerinti mentesülés,
• Tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése.

Relatív felmondási tilalom

Relatív felmondási tilalom érvényesül a betegség miatti keresőképtelenség esetén, legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évben, valamint a beteg gyermek ápolása és a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt.

Felmondási védelem és jogorvoslat Magyarországon

Magyarországon az Mt. 65. § (4) – (5) bekezdései értelmében a felmondási védelem szempontjából a felmondás közlésének időpontja a döntő. A munkavállaló akkor hivatkozhat felmondási védelemre a várandósságra vagy a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatra vonatkozóan, ha ezt a munkáltatónak jelezte. A felmondás közlését követően, a munkavállalói értesítéstől számított tizenöt napon belül a munkáltató írásban visszavonhatja a felmondást.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a várandósság felmondási tilalmat jelent a munkavállaló számára, ha arról tájékoztatta a munkáltatót, de nem szükséges, hogy ezt előzetesen tegye meg. A munkavállaló tehát jogosult felmondási védelemre akkor is, ha a védett állapotát csak a felmondás közlése után jelenti be. Az Mt. lehetőséget ad arra, hogy ilyenkor a munkáltató egyoldalúan visszavonja a felmondást, mivel a szabályok szerint közös megegyezésre lenne szükség a felmondás visszavonásához.

Korábbi szabályozás és alkotmánybírósági határozat

Korábban Magyarországon szigorúbb szabályozás volt érvényben. Az Alkotmánybíróság a 17/2014. AB határozatában megsemmisítette azt a rendelkezést, amely szerint a munkavállalónak a várandósságáról még a felmondás közlése előtt tájékoztatnia kellett volna a munkáltatót. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ez a szabály indokolatlanul korlátozta a munkavállalók magánélethez és emberi méltósághoz való jogát, mivel kötelezte őket arra, hogy a felmondási védelem érvényesítése érdekében azonnal értesítsék a munkáltatót a várandósságukról, függetlenül attól, hogy a felmondás már közlésre került.