A munkaviszony megszűnésekor felmerülő kérdések szerte ágazóak lehetnek. Hogyan befolyásolja a munkavállalót, ha a munkáltató felmond, jogutód nélkül szűnik meg, vagy ha lejár a határozott idő? Mik a szabadsággal kapcsolatos lehetőségek? Ebben a cikkben válaszokat adunk ezekre a gyakori kérdésekre, és arra is, hogy mi történik közös megegyezés, az azonnali hatályú felmondás, illetve a munkakör megosztás esetén a munkaviszony megszűnésekor járó juttatások terén.
Azonnali hatályú felmondás
A munkáltató felmondása esetén végkielégítés csak akkor jár, ha a felmondás oka a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével vagy a munkáltató tevékenységével összefügg.
A felmondási idő általában 30 nap, de a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés eltérhet ettől. A felmondás után a munkáltató köteles legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ebben az időszakban a munkavállaló távolléti díjat kap, hacsak más nem szabályozza a munkaszerződés. A munkavégzési időszak alatt a munkavállaló szabadságot is kivehet.
Amennyiben a munkavállaló mond fel a munkaviszonynak, nem jár neki végkielégítés. A felmondási idő alapértelmezetten harminc nap, amit általában munkában kell tölteni, hacsak a munkáltató nem mentesíti részben vagy egészben a munkavégzés alól.
Ha a munkavállaló a felmondási idő alatt keresőképtelenné válik, akkor a betegségi időszak is beleszámít a felmondási időbe, és az nem hosszabbítja azt meg.
Az azonnali hatályú felmondás esetén, ha a munkáltató él vele, akkor a munkavállaló nem jogosult sem végkielégítésre, sem felmondási időre járó távolléti díjra. Amennyiben a munkavállaló indokoltan gyakorolja az azonnali hatályú felmondás jogát, és az a munkáltató által nem vitatott vagy jogerősen elismert, akkor a munkáltatói felmondásokra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni (végkielégítés, felmentési idő).
A munkáltató jogutód nélküli megszűnése
Az Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján, amikor a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, a munkavállalók munkaviszonya automatikusan megszűnik a cégjegyzékből való törlés napján (Mt. 77. §). Ebben az esetben a munkavállalókra vonatkozó felmondási tilalmak sem érvényesek, és a munkavállalók munkaviszonya megszűnik (Mt. 77. § (1)). Az ilyen munkavállalóknak jár a munkavégzés alóli felmentés idejére a távolléti díj (Mt. 77. § (2)). Ha a munkavállalót a jogutód nélküli megszűnés miatt a munkáltató felmondja, akkor végkielégítés is jár neki (Mt. 77. § (4)). Az átvevő munkáltató esetén ugyanezek a szabályok alkalmazhatók, ha az új munkáltató nem tartozik az Mt. hatálya alá (Mt. 77. § (5)).
Közös megegyezés
A közös megegyezés lehetővé teszi a felek számára, hogy szabadon megállapodjanak a munkáltatói végkielégítés fizetésében és mértékében, akkor is, ha a dolgozó hivatalosan nem jogosult rá felmondás esetén. Ha a felek nem rendezik ezt a kérdést a megállapodásban, akkor a munkavállaló nem jogosult végkielégítésre, még ha a munkaviszonyban töltött évek alapján jogosult is lenne rá. A közös megegyezés lehetővé teszi a felmondási idő elhagyását, és a felek megállapodhatnak abban, hogy a munkavállaló munkaviszonya egy későbbi időpontban szűnik meg, és ezen időtartam alatt szabályozzák a munkavállaló kötelezettségeit és díjazását.
Szabadságmegváltás
A kérdés, hogy a munkavállaló lemondhat-e a ki nem adott szabadságának megváltásáról, jogilag összetett kérdés. Az Munka törvénykönyve (Mt.) alapján a munkavállaló általában nem mondhat le a szabadságáról, kivéve a munkaviszony megszűnését. Az Mt. ezt azért rendelkezi, hogy a munkavállalók jogait védelmezze. Az Európai Unió munkaidő-szervezésre vonatkozó irányelvei is hasonló védelmet biztosítanak.
Az ILO (Munkaügyi Világszervezet) Egyezményei is tiltják a minimális éves fizetett szabadság lemondását. Ugyanakkor vannak olyan jogi szakértők, akik szerint közös megegyezés alapján a munkavállaló lemondhat a szabadságmegváltás jogáról, amennyiben cserébe más előnyöket vagy ellenszolgáltatást kap a munkáltatótól. Ebben az esetben azonban fontos, hogy a megállapodás minden releváns jogszabálynak megfeleljen.
Határozott idő lejárása, több munkáltató, munkakör megosztás
A határozott idejű munkaszerződés lejártakor automatikusan megszűnik, anélkül, hogy további nyilatkozatokra lenne szükség. A törvény nem írja elő a munkáltató számára kötelezően fizetendő juttatásokat ebben az esetben, de gyakran előfordul, hogy a felek megegyeznek valamilyen kifizetésről, hogy kompenzálják a munkavállalót a határozott idő lejáratával járó hátrányokért.
Amikor több munkáltató által létesített munkaviszonyról van szó, és a munkáltatók száma csökken, akkor a munkaviszony megszűnik. Ebben az esetben a munkavállalók szempontjából a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének megfelelően kell elbírálni a járandóságokat. Ezért a munkavállalónak jár a kötelező felmentési időre szolgáló díj, valamint végkielégítés.
A munkakör megosztása egy részmunkaidő speciális formája, amely esetében a munkaviszony akkor szűnik meg, ha a munkavállalók száma egy főre csökken. Ebben az esetben a munkáltatónak meg kell fizetnie a munkavállalónak azt a távolléti díjat, amely a munkáltatói felmondás esetén járna neki, valamint alkalmazni kell a végkielégítés szabályait.
